Pride-hónap alkalmából vallomásszerű véleménycikk arról, hogy mennyire unalmas melegként folyamatosan politikai témának lenni.
„Tudod, milyen Magyarországon melegnek lenni? Hát szar!” – kezdtem szokásos panaszkodásomat a sarki dohányboltosnak a minap, amikor éppen arról pletykáltunk, hogy a Róna utcán állítólag fegyverrel kiraboltak egy lottózót, de a tettest végül sikerült elkapniuk a rend őreinek – hál' istennek. Tézisemet egyébként megelőzte a magyar gazdaságról és politikai helyzetről való diskurzusunk, a menni vagy nem menni, maradni vagy nem maradni kérdése, de mindezek után a melegek mindennapjai voltak terítéken. És a cikk eleji kijelentésemmel egyébként tényleg úgy gondolom, egy percig nem hazudtam: nem nagy boldogság idehaza homoszexuálisnak lenni. Mert Magyarországon melegnek lenni annyit jelent, mint politikai jolly jokernek lenni – mindig kéznél vagy, ha kampánytémára van szükség.
De jó is lenne, ha ezen a ponton írásom valami súlyos érzelmi, vekengős picsogásba mehetne át magányról, hogy nincs kilátásban egy jó nyári szerelem vagy kaland sem, de kár is lenne tagadni: lassan eljutunk oda, hogy minden érdekes és potens férfi meglépett az országból, aki meg maradt, nem partiképes. „Pang a piac” – mondhatnánk. Nyilván a párválasztás mindig csak másodlagos marad a jelenlegi 4,4 százalékos infláció mellett (az megvan, ugye, hogy 2023-ban, mi tartottuk az EU-s csúcsot?), de hát annak hatásait is csak a közös együttéléssel tompíthatjuk – nem véletlenül virágoznak a mamahotelek, hiszen vagy nem fizetsz anyádnak, de ha vagy annyira jó fej, hogy beszállsz legalább a kosztpénzbe, akkor is rögtön feleződnek a költségek. Viszont ahhoz már nagyon öregnek érzem magam, hogy anyukámmal lakjak, meg amúgy is jobb legalább a rezsit azzal befelezni, akivel utána ágyba is bújok. Lehet mondani, hogy a társas együttélés egy ilyen fura szocioökonómiai, konszenzuális és kölcsönös prostitúció? Szexelünk, majd te fizeted a gázszámlámat, én meg megveszem neked a túlárazott zabtejet, mert a sima tehéntejtől összefosod magad. Na, pont az ilyen okok miatt kijelenthető, hogy ebben az országban nemcsak melegnek, de szinglinek lenni is szívás.
Én egyébként soha nem is tagadtam, hogy párválasztásaimnál mennyire fontos volt – és tulajdonképpen a mai napig az – latba vetni a partnerek financiális helyzetét, hogy kinek milyen stabil állása van, mennyire adott az előremenetel, milyen tartalékokhoz lehet nyúlni, ha netán Orbán Viktor YouTube-élőben jelentené be a magyar államcsődöt – mondjuk erre nincs túl sok esély (mármint nem az államcsődre), meg amúgy is a Gulyás Gergelyt bíznák meg ezzel a szánalmas feladattal, aki mélabús arccal hozzáteszi, hogy ezt, meg ezt, meg amazt a politikust, netán minisztert ki is rúgták, mert ők tehetnek mindenről, mármint nem a Gulyásék, hanem amazok, de azért egy ízes ukrajnázás, brüsszelezés és magyarpetizés még így is beleférne a szomorú hír mellé. Mindenre gondolni kell, hát Magyarországon élünk, az istenért!
REFRESHER-TESZT: Te melyik Muri Enikő-éra lennél?
ma 10:25 -kor
Szóval summa summarum: a lakhatási költségek és az irreálisan drága élelmiszerárak úgy legatyásítják az embert hónap végére, hogy abból körülbelül esélytelen félrerakni, még akkor is, ha hét napból tizennégyet végiggürizünk. És ha szingli az ember, akkor még ezeken a kiadásokon se faraghatunk. Sőt az, hogy szingliként kívánatosak maradjunk a húspiacon, az bizony pénzbe kerül: csinosan öltözködni, egészségesen enni, sokat sportolni, művelni magunkat, menőnek lenni – hát ezeket nem fizeti a Soros Gyuri bácsi.
Egyébként nem szívesen sugallnám, hogy csak melegként szívás a párválasztás, vagy hogy a heteroszexuális szinglik nem ugyanebben a cipőben járnának, de talán mégis kijelenthető, hogy a melegek tényleg nem a startról, hanem jó pár mezővel hátrébbról indulnak, és sokszor már akkor egy rahedli probléma felmerül, amikor csak a játékszabályokat fektetnénk le:
- egyrészt kisebb a merítés, kevesebb hal úszik abban a tengerben, és a legtöbb esetben azok is felfordulva lebegnek csak a víz tetején, hiszen – ahogy mondani szokás – Budapesten minden fasz összeér, és nem igazán jön meg az ember kedve a romantikához, ha tudod, hogy kiszemelteddel ez meg az, meg az a csávó Instáról már régen összefeküdt;
- bár a melegeknek is jár bejegyzett élettársi kapcsolat esetén adókedvezmény (ennyi örömünk legyen az életben), de hát valahogy addig el is kéne jutni, viszont a homoszexuális kapcsolatokra nincs igazán társadalmi forgatókönyv, ezért nagyon sok meleg pár egyszerűen nem tud egy adott mintát követni, hogyan is kéne kapcsolatban élni;
- és hát az sem elhanyagolandó kérdés, hogy szexuálisan ki milyen térfélen játszik – sőt nagyon is fontos, hiszen érzelmi kompatibilitás ide vagy oda, a test örömeit is jó megélni – feltéve, ha nem vagyunk még ráadásul aszexuálisok is.
A társadalmi támogatottság kérdése pedig még szóba se jött. Mondjuk fontos hozzátenni, hogy ez elég pozitívan változott az elmúlt években, sőt mérhetően jobb lett az LMBTQ-emberek elfogadottsága Magyarországon, és a gyülekezési törvény módosításával a Fidesznek több mint valószínű, hogy sikerült összehozni a magyar történelem legnagyobb Pride-ját. De akkor felmerül pont a cikk eleji kérdés: biztos annyira szar Magyarországon melegnek lenni? Hát nyilván az.
Őszintén, hiába lerágott csont, ezeréves sztori, de mindig Kövér László szavai jutnak eszembe a 2019-es zuglói fórumról:
Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.
Mondhatnánk erre, hogy ez csak a Kövér László, vagyis nem kell sokat adni a szavára, meg, hogy talán hangzottak már el korábban vagy azóta sokkal cifrább mondatok is, de a lényegen nem változtat: ugyan mire alapozza az Országgyűlés elnöke, hogy a homoszexuális emberek „nem feltétlenül egyenrangúak”, vagyis a heteroszexuálisokhoz képest alacsonyabb rendűek? Idéznék egy klasszikust: „És ezt miből számolta ki?”. Meg hát ez a kijelentés azt sejteti, hogy léteznek elsődleges állampolgárok. De azok pontosan milyenek? Morális értékek alapján ítéltetnek? Vagy vannak külső jegyek is? Vagy egészen egyszerűen mindenki csak másodlagos, akik nem olyanok, mint ők?
És pont ez az egyik ok, amiért a legszarabb melegnek lenni Magyarországon. Mert ha azt mondom, ők, akkor mindig van egy mi is. Elszeparálnak és elszeparálódunk, és a valaha tízmilliós ország, ami történelme alatt se volt igazán egységes soha, pont amikor a legnagyobb nemzeti kohézióra lenne szükség, már megint különböző táborokra hullik szét. De hát tudjuk, hogy a melegellenes lobbi sem olyan már, mint 2021-ben, amikor áttolták a pedofiltörvényt, hiába a kontraproduktív politika, ettől még elég unalmas mindennap arra kelni, hogy a liberális média (minket beleértve) egymást idézve hozzák le az éppen aktuális jobbos aranyköpéseket, hogy Bencsik András örül, hogy Ugandában kivégezhetik a „bubukat”, meg hogy Dúró Dóra unalmában már megint a száját jártatja. Nyilván lehozzák, és nyilván lehozzuk mi is ezeket a híreket. Egyszerűen be kell számolni a másik oldalról is, meg kell mutatni, milyen az, és amilyenek mi soha nem akarunk lenni.
Egy kicsit az jut eszembe, amikor Jeffree Star reagált arra, hogy egykori barátnője, az LA Inkből ismert Kat Von D a nagy baráti szétválásuk után valahogy megint beleállt a sminkművészbe: „Nemrég házasodtál meg, terhes vagy. Ennyi minden történik az életedben, és te még mindig velem foglalkozol? Még mindig velem foglalkozol? Komolyan még mindig velem foglalkozol?!”.
@cheese.ef.fairy BYE ✨ #yourstillconcernedwithme #jeffreestar #trending #viral #onesiesquad #fyp ♬ original sound - lulubunnii__
De visszatérve Kövérhez (ez nem bodyshaming), mennyire célravezető az önámítás? Mert hát tulajdonképpen engem személy szerint tényleg nem izgat, hogy a fideszes politikus mit gondol rólam. Sőt továbbviszem: szerintem nem kell szeretni a melegeket. Sem a leszbikusokat, a transzokat, az aszexuálisokat, a biszexuálisokat, vagy akármelyik betűt az LMBTQ-ból. Ne szeressen, már csak azért sem, mert ha szeret, az nem azt jelentené, hogy megkülönböztetett szerepet adna számunkra a politikájában? És bár a kormány szívesen dobálózik az úgynevezett meleglobbi kifejezésével, de tulajdonképpen senki nem kért olyan különleges bánásmódot vagy jogot, ami alapvetően ne lenne másoknak adott ebben az országban. Tudjátok, itt is az a tipikus kérdés vetődik fel, amit általában testvérek között hallani:
Ha örökbe fogadok, miért nem lehet egy azonos nemű pár mindkét tagja törvényesen is szülő? Mitől lesz valaki szülőbb, mint a másik? Miért kell, hogy beszóljanak, leköpjenek, netán – ne adj' isten – megverjenek az utcán, csak azért, mert megfogom a párom kezét, vagy adok neki egy puszit? Sőt, a legtöbb esetben még ennyi sem kell a „provokációhoz”, elég annyi, hogy valaki tudni vél dolgokat, hogy kötekedni kezdjen, és a verbális abúzus mellett valami fizikaiba is átcsapjon már. Hát nem az egy politikus célja, hogy boldog, szeretetben élő állampolgárokat vezethessen?
Amikor a szív maradna, de az ész diktál – Miért hagyja el az országot egyre több fiatal?
2025.6.4 11:57
Nem, mert Magyarországon melegnek lenni annyit jelent, mint választási témává redukálódni, és ha nem sikerül a hőn áhított kormányváltás, akkor bűnbaknak lenni. Meg melegnek lenni az is, hogy folyamatos álcában élsz, máshogy viselkedsz, konvencionális vagy, ami sok esetben egyet jelent a dögunalommal. Besimulsz, és nem tűnsz ki. A hallott gondolatokat ismételheted, de nem gondolkozhatsz. És amikor eljön az idő, hogy jól érezd magad, évente csak egy napra, még azt is sajnálják tőled.
