„Abban az időben sok csúfság történt Brazíliában” olvasható A titkosügynök első jelenetében, amivel a film alkotói elég finoman fogalmaztak. A Brazil filmgyártás legújabb dobása végre már nálunk is látható a mozikban.
A titkosügynök tavaly Cannes-ban debütált, és a filmfesztivál legtöbbet díjazott alkotása lett. Elhozta többek között a legjobb rendező és a legjobb férfi főszereplő díját is. A márciusi Oscar-gálára pedig négy jelölést szedett össze, legjobb film, legjobb férfi főszereplő, legjobb szereposztás és legjobb nemzetközi film kategóriában is izgulhatnak a készítők. Jó sorozata van a brazil filmgyártásnak, hiszen a tavaly versenyző Én még itt vagyok után megint van jelöljük az Oscar-díj legfontosabb kategóriájában.
A brazil filmgyártás politikája
A filmet Kleber Mendonça Filho rendezte, aki otthonában már eddig is sikeresnek számított, ám filmjei nem törtek be a nemzetközi piacra – egyesek szerint a Brazíliában nemrég leváltott jobboldali kormánynak benne volt a keze abban, hogy ne az ő alkotásait küldje az ország az Oscar-díjra.
A történet az 1970-es évek Brazíliájában játszódik, amikor az ország éppen egy zsarnoki, katonai diktatúra vezetése alatt áll. A főszereplő, Marcelo (Wagner Moura) Recifébe tart a fiához, aki a felesége halála óta a nagyszüleivel él. A városban éppen nagy a felfordulás, hiszen tart a karnevál, mulat a nép. Marcelo egy olyan házban kap szállást, ahol politikai menekültek kapnak menedéket, ámde ez - ahogy más aspektusai a történetnek - nem derül ki rögtön. Marcelo, akinek egyébként nem ez az igazi neve, ezek után munkát szerez egy helyi hivatalban, és egyre közelebbi kapcsolatba kerül a vele egy házban élő sorstársaival.
Mielőtt a fia után ment, Marcelo a feleségével egy São Paulo-i egyetemen dolgozott tanárként, ahol összetűzésbe került egy dúsgazdag iparmágnással, a katonai rendszer egyik kegyeltjével. Bár ő sem számít erre, ez az évekkel ezelőtti vitája a jelenlegi életére is hatással van, emiatt a recifei napjai meg vannak számlálva. Ebben a helyzetben kell Marcelónak egyensúlyoznia a politikai meggyőződése, a családja biztonsága és a saját múltjának felkutatása között.
Brazília, ahogy mi sosem láthattuk
A film során történnek kitekintések arról, hogy Marcelo történetét 50 évvel később két brazil egyetemista lány kutatja, korabeli újságcikkeken és hangfelvételeken keresztül. Ez a kerettörténet nagyon izgalmas kontextusba helyezi a cselekményt és egy ország lelkiismeretét a saját múltjával kapcsolatban. Az is hangsúlyozva van, hogy a jelenben végzett kutatásainkkal sosem fogunk tudni teljes képet kapni a múlt történéseiről, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk felderíteni komoly igazságokat.
Molnár Áron a magyar valóság börtönébe zárja Lovas Rozit – Kritika az Itt érzem magam otthon című filmről
tegnap 11:43 -kor
Wagner Mourát a hazai közönség leginkább a Netflix Narcos című sorozatának Pablo Escobarjaként ismerheti. A súlyosan elmémesült, de ettől még remek alkotása volt addigi karrierjének legnagyobb dobása, de nem követte olyan látványos felfutás, mint például a szintén a sorozatban játszó Pedro Pascalét. Moura A titkosügynök főszereplőjeként újra megkapta a lehetőséget, hogy egy izgalmas és titokzatos karaktert személyesítsen meg, és ez tökéletesen sikerült is. Marcelo karaktere néha maga se tudja, hogy mibe keveredett, de emellett a saját múltjával kapcsolatban sem teljesen őszinte.
A film egyik, ha nem a legjobb tulajdonsága a főszereplőn túl a szereposztás. A casting nemcsak a főszereplőt tekintve sikerült remekül, hanem minden karakterre szinte tökéletesen sikerült színészt választani. A politikai menekülteket bújtató nyugdíjas nénike hibátlan, ahogy a két bérgyilkos, illetve a korrupt rendőrfőnök és a fiai is. Ezeknek az embereknek nemcsak a tetteikben nyilvánul meg a tökéletlensége, hanem már a kinézetükből is apró, de nagyon fontos utalásokat kaphatunk a személyiségükre vonatkozóan.
Ezek a karakterek egy színes, vibráló képet festenek a katonai diktatúra alatt álló Brazíliáról, ahol néha alapvetésnek vesznek olyan történéseket, amik egy normálisan működő országban egyértelmű botrányt okoznának. Rengeteg a karneválon elhunyt ember, a rendőrfőnök korrupt, a gazdag családok pedig kivételes bánásmódot kaptak. A történet során a rendező úgy csöpögteti számunkra az információt, hogy fokozatosan egyre tisztább képet kapjunk a helyzetről, de a katarzis sosem érkezik el – a múltra teljesen nem derülhet fény.
Az Üvöltő szelek inkább szól Jacob Elordi nyelvmozdulatairól, mint Emily Brontë klasszikusáról – Kritika
2026.2.12 10:21
A titkosügynök egy olyan alkotás, amibe nagyon nehezen lehet belekötni. Kleber Mendonça Filho nagyon óvatosan, de egyértelműen tudatosan nyúl hozzá Brazília egyik legturbulensebb 20 évéhez, miközben remekül mutatja be egy olyan karakter történetét, akié valószínűleg egyáltalán nem volt különleges abban a korban. Wagner Moura főszereplőként egyértelműen megérdemelte az Oscar-jelölést, és a többi szereplőre sem lehet panasz. Ha szeretitek a kicsit titokzatos, kicsit krimis, kicsit történelmi hangulatú filmeket, semmiképp se hagyjátok ki A titkosügynököt.
