Hogyan alakul ki a bőség vagy szűkösség mindset? Hol vannak az áramlást akadályozó blokkok? Hogyan oldhatjuk fel ezeket, hogy azt az életet élhessük, amire vágyunk? Erről beszélgettünk Tomek Noémi motivációs előadóval, mestertrénerrel.
Mindent megteszel, de még sincs elég pénz: kicsúszik a kezedből, épphogy kijössz a hó végére, és azt éled meg, hogy sosincs elég. Ismerős helyzet? Nem vagy egyedül vele, hidd el, ugyanis sokunk hiedelemrendszere, genetikai öröksége egész egyszerűen ellentmond a bőség állapotának, annak a hittel és bizalommal teli életnek, hogy mindenből lehet elég: lehetőségekből, pénzből, szerelemből, boldogságból… De hogyan alakul ki a bőség vagy szűkösség mindset? Hol vannak az áramlást akadályozó blokkok? Hogyan oldhatjuk fel ezeket, hogy azt az életet élhessük, amire vágyunk? Erről beszélgettünk Tomek Noémi motivációs előadóval, ThetaHealing instruktorral, mestertrénerrel.
Hogyan alakulnak ki bennünk a bőséggel vagy éppen szűkösséggel kapcsolatos hiedelmeink?
A bőséggel és annak ellentétével, a szűkösséggel kapcsolatos hiedelem leggyakrabban genetikai minta: a családból örököljük, és nagyon-nagyon hosszú időre nyúlik vissza. Sokszor annyira önazonosak tudunk lenni ezzel a kapott hiedelemrendszerrel, hogy fel sem tűnik: lehet, hogy a gondolkodásunkat a felszínen megváltoztattuk, de közben a tudatalattinkban nagyon is ezek a régi, káros minták uralkodnak, és észre sem vesszük, hogy akadályoznak – ez a csapda. De a genetikai örökségen túl számos olyan kollektív minta is van, ami a történelmünkből származik: korábban berögzültek voltak a társadalmi osztályok, nem volt átjárás köztük: ha nemesi, később polgári, gazdag családba születtél, akkor volt pénzed, ha jobbágy-, később munkáscsaládba, akkor pedig nem – ebből kellett kihozni, amit lehetett. Ezek erősen fixált hitrendszerek bennünk.
Mintha falba ütköznénk vagy valami folyamatosan visszahúzna, hiába próbálunk tudatosan változtatni a pénzhez való viszonyunkon… Ez hozza azt az ellentmondást, amikor mindent megteszek, sokat dolgozom, próbálok több pénzt keresni, anyagi bőséget kialakítani az életemben, de egyszerűen nem jön össze?
Ki is mondtad a két legnagyobb negatív hiedelmet ezzel kapcsolatban. A próbálok, igyekszem szavakat akkor használjuk, amikor a tudatalatti nem teljesen tudja támogatni az adott folyamatot, és egy részünk nem hisz benne teljesen. A másik pedig, hogy hiába dolgozom sokat, nem tudok elég pénzt keresni. Emögött az a hiedelem húzódik, hogy kemény munkával lehet pénzt keresni, és minél többet dolgozom, annál több pénzem lesz. Valójában ebben nincs egyenes arányosság, hiszen sokan eleve bőségbe születnek vagy a bőség felépül körülöttük – és ez nem feltétlenül pénzből áll. Ha sokat dolgozom, és mégsem jutok semmire, akkor megint csak nagy valószínűséggel genetikai minta akadt be.
Mit jelent a bőség, a bőség fókusz?
Maga a bőség azt jelenti, hogy nagyon sokféle lehetőségem van, korlátlanul állnak rendelkezésemre erőforrások, amelyekkel jól tudok gazdálkodni, be tudom fogadni.
Amin fontos dolgozni, és az önismereti útnak egy elképesztően hangsúlyos pontja, hogy el tudjam fogadni azt, ami van: a lehetőséget, ami kínálkozik, a jót, ami megérkezik.
Ez sokunkban óriási ellenállásba ütközik, és nagyon nehéz megadni magunkat a jónak, a könnyűnek, a nyugalomnak. Egy nagyon egyszerű gyakorlatom van arra, hogy megnézzük, hogyan állunk a bőséghez: képzeld el, mit csinálnál, hogyan élnél, ha bármennyi pénz a rendelkezésedre állna. A legtöbb ember borzasztó korlátozóan gondolkodik a pénzről – és minden más lehetőségről is –, még csak a gondolati megengedése is nehezen megy annak, hogy arra költhet és úgy élhet, ahogy csak akar. Amikor valakinek azt mondom, képzeld el, bármennyit költhetsz, mindig több pénz áramlik be a bankszámládra, nem tud elfogyni, egyszerűen nem tud vele mit kezdeni, még a fantáziáját sem tudja elengedni. Szóval azon túl, hogy a genetikai mintát meg kell dolgozni, javaslom megvizsgálni azt, hogy a bőség befogadásával hogy állunk, mennyire tudjuk megengedni magunknak, hogy jól éljünk. És itt nem a fényűzésre, a kapzsi gazdagságra gondolok, hanem a lehetőségek befogadására, a rájuk való nyitottságra.
Amikor a megengedéssel, befogadással van problémánk, ha nem tudjuk elhinni, hogy megérdemeljük, amire vágyunk, esetleg még a vágyainkra sem vagyunk éberek, pontosan mi akad el bennünk?
Eleve óriási bűntudat van azon, ha nekem több van, mint másnak. Ez is abban a régi társadalmi berendezkedésben gyökerezik, amikor a faluközösség megtartó, védelmező ereje addig terjedt, amíg valaki olyan volt, mint a többiek; abban a pillanatban, ha valaki ebből kilógott, több mindene volt, kivetette magából a közösség, és a túlélési ösztönök problematikáját hozta életre, hiszen ezek az emberek egymásra voltak utalva. Emellett, ha a saját múltunkat nézzük, az államosítások során a vagyonvesztés mély törés volt rengeteg családban, ezáltal megtanulták, hogy úgyis elveszik, amijük van. Aki pedig eleve rossz körülmények közül jött, el sem tudta képzelni, hogy lehetne máshogy is élni. Ezek mentén két verzió vésődött be a génjeinkbe: szegények vagyunk és azok is maradunk, küzdünk az életért, sokat dolgozunk és az életünk a túlélésről szól; a másik verzió szerint pedig felesleges próbálkozni, inkább ne is legyen semmi, mert akkor el sem veszíthetjük.
Hiába hisszük ma, hogy tudatos döntéseket hozunk a saját életünkről, az csak részben igaz, mert amíg a genetikai mintákat, a generációs problémákat nem takarítjuk ki, nem változtatjuk meg ezeket a hiedelmeket, addig hatni fognak ránk, mi pedig nem értjük, miért nem jutunk egyről a kettőre.
Hogyan tudjuk ezeket átírni?
A legfontosabb ezeknek a felismerése: önmagában az észrevétel felszabadító erejű. Észrevehetem, hogy milyen más, új lehetőségeim vannak arra nézve, hogy boldoguljak az életben. Utána módszert választok, amivel dolgozni tudok – hiszen a felismerés nagyot lendíthet a helyzeten, elindíthat változást, de az elmebéli felfedezéseinkkel nem feltétlenül érünk el a tudatalattinkba: ehhez kell egy terápiás folyamat, egy szakember, egy megfelelő módszer.
A pénz a bőség energiája. Így felmerül bennem: a pénzhez való viszonyunk mit árul el rólunk?
Nagyon sok mindent, például, hogy mennyire szeretjük saját magunkat. De az elfogadásról, a másokkal való együttérzésemről is sokat elmond. Nagyon fontos, hogy a pénz ne úgy legyen fontos része az életemnek, hogy e mentén értékeljem önmagam és a külvilágot, hanem képes legyek a pénzt egy eszközként vagy spirituális értelemben energiaként tapasztalni, és megfelelően (etikusan, szeretettel) bánni vele. A pénz egy nagyon képlékeny és alakítható energia: lehet belőle venni alkoholt, drogot, meg lehet venni barátokat, de lehet tanulmányokra fordítani, lehet belőle venni otthont, vállalkozást vagy közösséget építeni, másokat segíteni stb. Valójában a személyiségemet mutatja meg a pénzhez való viszonyom.
A pénz ugyanazon a frekvencián mozog, mint a szerelem, ugyanaz a bőség energia. Mindkettőben van teremtés, befogadás. Hogy függ össze a kettő? Ha például elakadásunk van a pénzben, az a szerelemben is meg fog mutatkozni – vagy abban, hogy ki tudunk-e teljesedni?
Erről azonnal az a nagyon erős hiedelem jut eszembe, ami sokakban él, hogy választani kell a boldog, örömteli párkapcsolat és az anyagi, hivatásbéli siker között. Ez nincs így, megfér a kettő egymás mellett. A kérdésre válaszolva pedig, ez a megközelítés a keleti filozófiából, a jóga – nem mint fizikai gyakorlat, hanem mint szellemi tudás – hagyományából, a csakrarendszer tudásanyagából érkezik. A hagyomány a második, vagyis szakrális csakra energetikai teréhez sorolja a pénzenergiát, a bőséget, az életörömöt, a kapcsolólást. Itt indul el bennünk a teremtő energia, a megengedése, befogadása annak, hogy nekem jó legyen – a pénz terén és szerelemben egyaránt. A szakrális csakra emellett a szexualitásnak, a szexuális energiának a központja is, energetikailag ide van bekötve minden, ami életöröm, kapcsolódás, vágy. Ezek képezik az alapját annak, hogy érzelmileg ki tudjunk teljesedni és élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek előttünk vannak, és képesek legyünk befogadni őket.
A könnyedség jut eszembe erről: görcsös kapaszkodás és erőlködés nélkül élni az életet.
Pontosan, és ez az energia nem felelőtlenség, ez nagyon fontos! Ilyenkor megengedő, áramló vagyok. Ezt az állapotot borzasztó nehéz megengedni a hétköznapokban, ha nem ez a genetikai mintánk, nem ezt hozzuk otthonról. De azt gondolom, hogy akkor tudjuk a leginkább elismerni az őseink erőfeszítéseit, ha nyitunk egy új lapot. Nem azért dolgozták halálra magukat, hogy mi rutinból folytassuk, amit ők, hanem jobb életet akartak nekünk. És nekik is, magunknak is tartozunk annyival, hogy ha ott van a jobb, könnyedebb élet lehetősége, akkor élünk vele. Ez egy teljesen új tanulási folyamat: eljutottunk oda, hogy nem kell mindenáron szenvednünk. Ez elképesztően felszabadító. A kérdés, élünk-e ezzel a lehetőséggel.
Egy ideje nagyon népszerű fogalom lett a teremtés, a manifesztáció, ami szintén kapcsolódik a bőség állapothoz. Mi van emögött a gyakorlatban?
Maga a teremtés folyamata gyakorlatilag a létezésünk: amire gondolok, afelé kezdem terelni az energiámat, annak adok táptalajt. Akár félelemre, akár pozitív gondolatokra hangolódom rá, azt kezdem el ellátni energiával, hiszen az kerül a fókuszomba. Tehát amin gondolkodom, ami az elmém fókuszában van, azt fogom észrevenni a külvilágból. Elmesélek egy nagyon egyszerű és szemléletes példát erre. Sok évvel ezelőtt autót akartam venni magamnak. A kereskedésben beleszerettem egy típusba, amit sosem láttam előtte az utakon, a színe is különleges volt. Azonban miután megvettem, kiderült, hogy az utcánkban van egy teljesen ugyanolyan, és amíg bevezettem a munkahelyemre, legalább két-három ilyen autó jött velem szembe ugyanabban a színben. Korábban soha nem tűntek fel, egyszerűen nem vettem észre őket, de amint a fókuszom az autóra irányult, éber lettem rá és láttam őket.
REFRESHER-KVÍZ: Mennyire értesz a befektetésekhez? Tedd próbára a pénzügyi tudásod!
tegnap 11:20 -kor
A manifesztáció nem pusztán egy gyakorlat, hanem egy hozzáállás az élethez. Vannak jó manifesztációs gyakorlatok, és ha fel vagyok készülve arra, hogy befogadjam azt, amire vágyom, akkor ezek a gyakorlatok elképesztő erővel és brutális gyorsasággal hoznak eredményt. Na, de hiába manifesztálok, ha közben tudat alatt azt gondolom, hogy kivet magából a környezetem, ha több pénzem lesz, sikeres leszek stb., vagy túl sok irigyem lesz, el fogom veszíteni, bármilyen hiedelem feljöhet. Ekkor hiába csinálok manifesztációs gyakorlatokat, mert a belső ellenállásom és a negatív hiedelmeim meg fogják állítani a folyamatot, mert nem lesz biztonságos számomra, hogy megkapjam azt, amire vágyom. Tehát
amikor nem sikerül egy manifesztálás, akkor nem a vágy hiányzik, hanem a megengedése annak, hogy a vágy beteljesüljön, mert túl sok félelem állja el a kaput.
Ilyenkor van szükség egy nagytakarításra, hogy utána könnyedén teremthessünk mindenféle korlátozó hiedelmek nélkül.
