Mikor a szex egyenlő egy kézfogással, viszont ha megismernéd barátait, már túl sokat kérsz. Mi is az a situationship, amitől oly hangos az internet?
Még 2018-ban, amikor 22 éves voltam, egy randiappnak köszönhetően ismerkedtem meg életem első sorscsapásával. Ez a nagyszerű arab férfi nem volt túl okos, és alapvetően sem voltak világmegváltó, netán filozofikus gondolatai, viszont rendkívül kedves volt, ami már alapvetően is több, mint amit bármelyik budapesti homoszexuálistól kérhettem volna. Na meg mi tagadás, gyönyörű pasi volt. A legszebb férfi, akit valaha láttam: dús fekete szakáll, pofátlanul hosszú és sötét szempillák, makulátlan kreol bőr, meg hát maga Seherezádé sem tudott volna Az Ezeregyéjszaka meséiben az övénél szebb és szélesebb mellkasról írni. Ki tudja, lehet anyám annyit mesélt gyerekkoromban az egykori egyiptomi pasijáról, hogy a kőbányai vonásokat már nem tartom elég szexinek. Maradjunk csak annyiban, hogy a Jóisten igen bőkezű volt az arabokkal, legalábbis a magam ízlése szerint.
Éppen frissen költözött Budapestre, nem ismert senkit a városban, viszont francia volt az anyanyelve, én meg mivel beszélem a nyelvet, nagyon gyorsan egymásra csavarodtunk. A szó szoros értelmében. Egyébként nyilván el se akartam hinni, hogy megfogtam egy ilyen félistent. Az akkori, s tulajdonképpen a mostani saját ön-értékítéletem alapján is azt mondom, hogy a csávó sokkalta jobb pasi, mint amilyen én bármikor is leszek, hiába a csodás és szórakoztató személyiségem, vagy hogy Puskint idézek oroszul, meg hogy nagyon király túrógombócot csinálok.
De hát arra így is elég jó voltam neki, hogy szexeljünk.
Szóval igen, a kezdeti köröket követően, miután körbeszaglásztuk egymást, mint azok a rendkívül túltenyésztett és remegős whippetek Újlipótvárosban, ilyen tankönyvbeillő barátság extrákkal kapcsolat alakult ki közöttünk, csak nem voltak olyan mély beszélgetéseink. Igazából kedves ismerősök, egymásnak segítő kezet nyújtó haverok voltunk, akik a szerda esti sörözés mellett amúgy együtt is háltak. De ez az állapot sem tartott sokáig, s elég hamar egészen más irányt vett köztünk ez a viszony: a heti egy-két éjszakából négy-öt éjszaka lett, mindig vacsorával várt, vagy én főztem magunkra, reggel ágyba várt a posztkoitális gőzölgő arab kávé, s hát kvázi nyilvánosan is „egymást felvállalva“ jártunk el olykor helyekre, ahol ha nem derekamat ölelte át, vagy a combomat simogatta, akkor éppen összekulcsoltuk kezünket.
Summa summarum: van ez a pasi, akivel minden olyat csinálok, amit az emberek párkapcsolatban szoktak, de soha nem mondtuk ki, hogy ez az.
De hát az ember minden érzelemből csinál, és pár hónap elteltével már egészen más íze volt a közös vacsorának, az együtt elfeküdt idő pedig szintén másként telt. Úgy tűnt, kezdtem szerelmes lenni. Akkor magam szórakoztatására pár hétig ilyen Jane Austen-szerű önmarcangolásokba kezdtem egy csomó sóhajtozással, távolba bámulásba a januári hóesésben: vajon beszéljek-e neki érzéseimről, vagy csak fogjam be inkább s örüljek, hogy egy ilyen csodaszép pasival lehetek?
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
2 nappal ezelőtt
Szeretem, ha pörögnek körülöttem az események, így az előbbit választottam, s ezzel együtt megtettem életem első „szerelmi vallomását“. Szóval összeszedve bátorságomat, a konyhai radiátorának dőlve elég pragmatikusan és röviden elmondtam neki, hogy én hányadán állok a dolgoknak. Az érzelmes monológom úgy gondoltam, szívéig hatol, mert amint ömlengésem végéhez értem, letette a húsklopfolót, szemembe nézett és megcsókolt.
Majd közölte velem, hogy amúgy ő már hetek óta valaki mással is randizik, akibe azt hiszi, kezd szerelmes lenni, de túlságosan élvezi a társaságomat, meg a szexet velem, így ő annak örülne a legjobban, ha az a másik fiú is vele maradna, de én se mennék el. Szóval igen, ott álltam egy vödör sz*rral nyakon öntve, s hónapokkal később jöttem rá, hogy egy elég kemény situationshipben éltem fél évig ezzel a pasival.
Egy párkapcsolat nélküli párkapcsolat
Érzelmes kis szerelmi vallomásomra adott válaszának érthető okok miatt, nem igazán örültem. 22 évesen még elég posszesszív (birtokló hajlamú) az emberfia, hogy ne akarjon egy közel harminc éves férfinak homoszexuális háremesdit játszani. Magamnak kívántam a pasit, a lenövő lábujjkörmétől a göndörödő mellkasszőréig. Szóval a kellemetlen új körülményekhez gyorsan adaptálódva, na meg egy búcsúszexet követően, drámaian elhagytam lakását és ismételten depresszív vekengésekbe kezdtem... úgy circa másfél évre.
Alice és Freda, egy 19. századi leszbikus pár végzetes szerelmi története
2024.11.17 9:44
Miután megfelelően kisírtam magam, meggyászoltam ezt a kapcsolatot, meg megvolt a defenzív és excesszív pasifalás, és a kondinak köszönhetően jól ki is pöccintettem testemet, mert húszas éveink elején körülbelül ennyit takar az önértékelésünk, egy Tumblr-bejegyzésnek köszönhetően szembejött velem az úgynevezett situationship fogalma. Egy csapásra megvilágosodtam.
@keiravanderkolk Heres “situationship” again from a while back ….
♬ Limerence - Yves Tumor
Bár több Z-generáción túli szakember úgy gondolja, hogy ez valami kiemelkedő új trend lehet a fiatalok körében, azonban az igazságot valahol ott érdemes keresni, hogy egyszerűen megváltoztak nézeteink arról, hogy milyennek is kell lennie egy párkapcsolatnak a 21. században.
Manapság már később házasodunk, a 20-as éveinkre jellemző vadhajtások alatt pedig vagyunk annyira játékosak, hogy az interperszonális (emberek közötti) viszonyokat kevésbé strukturáltan, elköteleződési kényszer nélkül fedezzük fel. Hiszen 2023-ra inkább fontossá vált az önismeret és az egyén fejlődésének lehetősége. Azaz: mit mossam más büdös gatyáját, amikor fontosabb, hogy gyerekkori traumáimat oldjam fel?
Ahogy sok más dolog is az életben, ez sem való mindenkinek. Egyrészt valóban nagyon felszabadító érzés lehet, hogy kvázi megszűnik a párkapcsolat terhe, azonban ez a szabadság is csupán addig tart, amíg a kommunikáció teljességében nyílt és tiszta. Azonnal, amint valaki átlépi azokat a nemlétező határvonalakat, mindkét fél sérülni kezd: az egyik oldalon megjelenik a bizonytalanság, a szorongás, a frusztráció és a tehetetlenség érzete, a másik részről pedig jogosan előbújik a bűntudat, hogy partnerének nem tudja megadni érzelmileg azt, amire vágyik. Szóval vannak itt prók és kontrák, ám ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mire is vállalkozik.
Jelek
Hozsánna az internet népének, mára már kezünkben van a situationshipek felismeréséhez szükséges tudás. Így ha magad is le szeretnéd ellenőrizni, hogy milyen viszony is fűz téged partneredhez, elég csupán három jelre figyelned, mely azonnal elárulja helyed partnered szívében:
Következetlenség, következetlenség, következetlenség – Bár a situationshipek velejárói lehetnek a randevúk, a legtöbb esetben mégis úgy tűnhet, hogy az ad hoc szexen kívül nem túl sok opció marad az embernek. Amint tervek és elképzelések járják át az adott kapcsolatot, máris keretek közé vagyunk szorítva, ezzel pedig a situationshipekre jellemző szabadság szűnik meg. Azaz: a csávó nem fogja tudni, mit is csinál holnap este, de ha most átmész hozzá, akkor még d*ghattok egy nagyot.
A beszélgetések felszínesek és gyakran szexuális jellegűek – Nagyon is erőteljes situationship-jel. Hónapokon, éveken keresztül szexeltek és kavartok anélkül, hogy igazán bármikor is megejtenétek egy igazán mély beszélgetést. Ne feledjük: a testi kielégülésen túl a szellemi is ugyanannyira fontos. Sőt!
Be nem mutatna a barátainak vagy a családjának – Ez is magáért beszél. A kapcsolat sosem fejlődik tovább annál, mint hogy heti rendszereséggel lefeküdjetek vagy kettesben időt töltsetek. Amint a közvetlen környezetével érintkezésbe lépsz, ők is tudni fognak létezésedről és azonnal partneredhez kötnek. Soha nem fogod megkóstolni anyóspajtás vasárnapi rántott húsát.
@tayrosen Looks healthy to me #situationship#dating#goodfellas♬ Violin Sonata No. 26 in B-Flat Major, K. 378: I. Allegro moderato - Maxim Vengerov
Utórezgések
Tényleg, valóban érdemes inkább óvatosan kezelni a situationshipeket. Kipróbáltam, nem jött be. Én azt hiszem valamivel konzervatívabban állok ehhez a kérdéskörhöz, s alapvetően is a monogámia felé billenek. Ám ha partnereddel elég transzparens a kommunikáció, hogy egyikőtök se sérüljön a viszony alatt, akár működőképes is lehet. Mindenki más, ezt jegyezzük meg. Egy a fontos: senkit ne kényszerítsünk kényelmetlen helyzetekbe.
„Folyamatosan az exbarátnő instáját bújva kerestem magamban a hibát” – Hogy éljük meg ma a Rebecca-szindrómát?
2024.11.3 9:28
Plusz el kell fogadnunk, hogy nem mindenkivel ideális párkapcsolatra lépni. Lehet akármennyire szép a szakálla, szép a szempillája, meg csodálatosan szoborszerű mellkasa. El van már ott cseszve, ha kedvenc orosz íródra azt hiszi, hogy szovjet űrhajós volt, és ha egy rendes randi túl sok és túl intim a számára, de az éjszakákon átívelő vad szex felér egy baráti kézfogással. Tudom, jó azt hinni, hogy egy testiségen alapuló viszony az idő múlásával mindent elemésztő szerelembe fordul át, csak sajnos a statisztika még mindig nem ezt támasztja alá.
Magam történetét kerekre zárva, tavaly újra találkoztam ezzel a gyönyörű férfival. Négy év után először. Bár úgy kezdtem írásomat, hogy életem első szerelme volt, de azt hiszem megint csak a kedvemre torzítottam a valóságot. Nem volt az szerelem, csupán nagyon erős vágy. Jó volt, amíg tartott, bár utána tényleg rettenetes volt és egy darab sz*rnak éreztem magam, aki senkinek se kell. De legalább megtanultam tőle egy nagyon király humuszreceptet, amit azóta is rendszeresen megcsinálok. Mondjuk a finom csicseriborsóért az összetört szívemmel fizettem.
