Fiúk és lányok: tényleg más bolygóról jöttünk? Leültünk beszélni arról, miért értjük félre egymást

1992-es könyvében John Gray használta a mára már ikonikussá vált mondatot: „A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek.” Arra reflektált, hogy a férfiak és a nők alapvetően különböznek, mintha tényleg más bolygókról érkeztünk volna. Bár ez a kijelentés máig vitatható, egy dolgot nehéz tagadni: a férfi-női kapcsolatokban sokszor azt érzem, nem egymással beszélünk, hanem egyszerűen elbeszélünk egymás mellett.

Ezért feltettem magamnak a kérdést: hogyan érthetnénk meg jobban a másikat?

Leültem 20 és 25 év közötti fiúkkal és lányokkal, akik mind egyetemisták vagy pályakezdők, és ugyanazt a négy kérdést tettem fel nekik. Arra voltam kíváncsi, hogy szerintük mik a leggyakoribb félreértések a két nem között, milyen sztereotípiákkal találkoznak, mit kérdeznének meg egymástól, ha nem lennének bennük gátlások, és hogyan lehetne könnyebben közeledni egymáshoz.

Mi az, amit szeretnétek, hogy a fiúk/lányok jobban megértsenek rólatok?

LÁNYOK:

• A fiúk gyakran félreértik a kedvességünket, és azt hiszik, hogy ezzel valamit akarunk tőlük. Sokszor félreértik az indítékainkat, főleg bizonyos érzelmi reakcióink mögött.
• Amikor egy problémáról beszélünk, nem mindig megoldást keresünk, hanem támaszt. Nem azért mondjuk el, mert nem tudjuk, mi lenne a megoldás, hanem mert jól esik, ha valaki lelkileg támogat, amíg stresszelünk rajta.
• Folyamatosan a lehetséges következményeken gondolkodunk, a „mi van, ha…” forgatókönyveken. És igen, sokszor túlgondoljuk a dolgokat, de főleg akkor, amikor a kommunikáció nem teljesen nyitott vagy egyértelmű. Nekünk ott vannak a barátnős beszélgetések, ahol folyamatosan ki tudjuk beszélni a gondolatainkat. Ez segít feloldani a sok félelmet is ami bennünk van. 
• Sokszor azt érezzük, hogy nem tudjuk önmagunkat adni, hanem egy szerepet kell játszani, hogy megfeleljünk egy fiúnak. 

FIÚK:

• Sokkal többet gondoltok a tetteink mögé, mint amennyi valójában ott van. Amit mondunk vagy csinálunk, az sokszor egyszerűen csak azt jelenti, amit.
• Mindkét oldalon ott van a büszkeség. Mi is azt várjuk, hogy a másik nyisson. Sokan azt érezzük, hogy a lányok célja a férfi egó megtörése. Ez nem feltétlenül a feminizmusról szól, de ennek következményeként sok fiú fél nyitni és őszintén kommunikálni.
• Nekünk is sokat számít, hogyan látnak minket mások; az, hogy milyen kép alakul ki rólunk a környezetünkben, az "image". A randizás sokszor nemcsak az ismerkedésről szól, hanem az egóról. Előfordul, hogy egy fiú számára az is fontos szempont, hogyan ítélik meg a barátai azt a lányt, akivel randizik, vagy hogy az adott kapcsolat növeli-e a "státuszát" a társaságban.
• Nekünk is vannak hormonális és fizikai változásaink, amelyekkel meg kell tanulnunk együtt élni. Persze, ezek nem ugyanolyan kilengések és nehézségek, mint amilyeneket a nők tapasztalnak, de ettől még léteznek. Sokunk számára ráadásul ez otthon tabutéma volt, ezért nem is tanultuk meg, hogyan beszéljünk róla vagy hogyan kezeljük ezeket.

Milyen tévhitek vagy sztereotípiák élnek szerintetek a fiúk/lányok fejében rólatok?

LÁNYOK:

• Ha érzelmesek vagyunk, rögtön hisztisnek bélyegeznek minket. Ez egy kettős mérce, ami nagyon frusztráló. Ha felemeljük a hangunkat – nemcsak párkapcsolatban, hanem akár apánkkal vagy fiútestvérünkkel –, könnyen megkapjuk, hogy hisztizünk vagy lázadunk, pedig sokszor egyszerűen csak saját véleményünk van.
• A randizásban (is) még mindig erősen jelen van a kettős mérce. Előfordul, hogy egy lány még csak ismerkedik, beszélget különböző fiúkkal, esetleg táncol valakivel egy buliban, és máris könnyen negatív címkéket kap. Sokszor nem is történik ennél több, mégis gyorsan ítélkeznek felette. Eközben ugyanez a viselkedés egy fiúnál gyakran pozitívabb megítélést kap: azt mondják rá, hogy magabiztos és tapasztalt. Vagyis ugyanazért a viselkedésért a fiúkat és a lányokat sokszor eltérő mércével értékeljük...

FIÚK: 

• A lányok talán nem is tudják, hogy a fiúk között milyen gyorsan terjednek a hírek. Szinte mindenki tud mindenkiről. A haverok véleménye pedig sokszor legalább akkora súllyal esik latba, mint maga a kapcsolat. Egy sikertelen ismerkedés vagy szakítás után a baráti társaság reakciója kifejezetten kemény tud lenni. Azt látjuk, hogy a lányok inkább támogatják egymást egy csalódás után, míg nálunk gyakrabban jelenik meg az ugratás vagy a cikizés. Nem feltétlenül azt a lányt bántják, aki visszautasított, hanem azt a fiút, akinek „nem sikerült”. Emiatt nagy a nyomás, hogy sikeresnek tűnjünk a randizásban.
• Azt hiszitek, hogy általában nem magas a fiúk érzelmi intelligenciája. Pedig ez nem nemhez vagy szexualitáshoz kötött tulajdonság, hanem sokkal inkább személyiség és neveltetés kérdése. Sokszor azért szégyelljük az érzelmeinket, mert ezt tanították nekünk. Ettől még nem mindenki egy faragatlan tuskó. Sokunknak már a saját érzéseink feldolgozása is bonyolult, nemhogy még egy vagy akár több, körülöttünk élő ember érzelmeit is megérteni és kiismerni.

Van olyan dolog, amit szívesen megkérdeznétek a fiúktól/lányoktól, de valamiért ritkán teszitek meg?

LÁNYOK: 

• Mit mondasz valójában rólam a haverjaidnak? És a szüleidnek? Főleg: mi hangzik el a fiús csoportchatben?
• Amikor rám nézel, velem töltesz időt, mire gondolsz?
• Mennyire szexualizáltok minket a saját beszélgetéseitekben? Mennyire beszéltek ki minket az ismerkedős fázisban a barátoknak, és milyen stílusban? Mit osztotok meg rólunk, és mennyire marad ez köztük, vagy válik a társaság témájává?
• Többet gondolkodtok a külsőnkön, mint a személyiségünkön?
• Az baj vagy red flag, ha lányként a húszas éveim elején még nem volt hosszú távú kapcsolatom?

FIÚK: 

• Mennyi a bodycountod? Félreértés ne essék: nem azért kérdezzük, mert ebből szeretnénk megítélni titeket, vagy mert ettől függne a személyiségetek. Nem egy „túl sok” számot keresünk, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogyan viszonyultok az ismerkedéshez és a kapcsolatokhoz. Sok fiúban felmerül ez a kérdés, még ha ritkán is merik feltenni, mert tudják, hogy ez egy érzékeny téma, és a jólneveltség része, hogy bizonyos kérdéseket nem hozunk fel csak úgy.

• Van egyáltalán esélyem nálad, vagy csak az időmet vesztegetem? Mikor érdemes ezt tisztázni? 
• Mit kellett volna jobban csinálnom? Sokan szeretnék ezt megkérdezni, de túl büszkék hozzá. A kapcsolat végén pedig gyakran ez az első kérdés, amire választ szeretnénk kapni.

• Kismamáktól lennék kíváncsi: milyen érzés, hogy egy új élet fejlődik bennetek? Mikor tudatosult bennetek először, hogy várandósak vagytok? Azonnal éreztétek, hogy valami megváltozott a testetekben, vagy ez csak hetek, esetleg hónapok múlva vált egyértelművé?

Hogyan nyissanak felétek a fiúk/lányok?

LÁNYOK:

• Legyetek egyértelműek. Ne kelljen ennyit gondolkodnunk azon, hogy mit akartok. Tudjuk, hogy nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, de az egyenes kommunikáció rengeteget segítene.
• Szerintünk a barátság a szerelem egyik legjobb alapja. Viszont sokszor félünk kockára tenni egy jó fiú-lány barátságot egy lehetséges kapcsolatért, még akkor is, ha egyébként nyitottak lennénk rá.
• Ismerjük meg egymást először. Győzzetek meg minket. Tudjuk, hogy nektek ez stresszes és kockázatos, de szeretnénk, hogy ha már megmutattuk a nyitottságunkat, akkor ti is átvegyétek a vezetést az ismerkedésben. 
• Mindenünk a szikra. Sokszor előfordul, hogy egy fiú papíron tökéletes, mégsem érezzük azokat a mély érzéseket, amiket keresünk. De igen, van olyan is, hogy ez az érzés idővel elmúlik, és olyankor nehéz ezt kommunikálnunk. Viszont ez biztos nálatok, fiúknál is egy folyamatos tényező, nem?

FIÚK: 

• Sehogy. Adjatok esélyt, hogy mi lépjünk és mi kezdeményezzünk.
• Ugyanakkor nektek is megvan a lehetőségetek arra, hogy jelezzétek, ha nyitottak vagytok. Sokan úgy érezzük, hogy az a hozzáállás, hogy „mindent a férfinak kell csinálnia”, ma már nem igazán működik.
• Ez 50-50: válaszoljatok úgy, hogy fiúként legyen lehetőségünk továbbvinni a beszélgetést és megmutatni, hogy érdeklődünk. Egy kapcsolat akkor tud elkezdődni, ha mindketten teszünk érte, és ha már mindkettőnk oldalán megvan a vonzalom, illetve nyitottak vagyunk a helyzetre, akkor mindkét félnek bele kell tennie az energiát.
• Nagyon nehéz eldönteni, hogy egy lány egyszerűen csak kedves, mert ilyen a személyisége, vagy ezzel próbálja jelezni, hogy nyitott felénk. Több egyértelmű jelzésre lenne szükségünk, hogy tudjuk, mit érdemes tenni.

A több órás beszélgetés után rá kellett jönnünk: bár valóban másképp gondolkodhatunk, nem feltétlenül azért értjük félre egymást, mert teljesen különbözőek vagyunk. Sokszor egyszerűen másképp kommunikálunk, máshogy fejezzük ki az érzéseinket, és olyan dolgokat feltételezünk a másikról, amiket sosem kérdeztünk meg igazán – ez pedig megalapozza az örökösen ismétlődő félreértéseket.

És ott van az a tény is, hogy valakit nem csupán a neme határoz meg, hanem a saját személyisége, tapasztalatai és egyedisége. Hiszen még a nemeken belül is voltak témák, amik megosztottak voltak és két azonos nemű is állhat egy spektrum két ellentétes oldalán. Fiatalok vagyunk, a húszas éveink elején járunk. A kommunikáció még nem mindig a forténk, sokszor inkább tapogatózunk, próbáljuk kitalálni, mit gondol a másik, és találgatunk – bármit, csak közben biztonságban maradjon a még épülő önképünk és egónk.

Lehet, hogy mégsem más bolygóról jöttünk? Csak néha szükségünk van arra, hogy leüljünk és meghallgassuk egymást aktívan, figyelemmel.