Újabb kulturális kézikönyv egy újabb mesterműhöz: Miről szól valójában a Chihiro Szellemországban?
Részlet a Chihiro szellemországban című Oscar díjas Ghibli filmből.
Forrás IMDB / Studio Ghibli / Toho
A Shimenawa, vagyis a szent szalmakötél, melyet a legtöbb sintó szentélyben láthatunk.
Forrás GETTY IMAGES
Amaterasu Ōmikami a japán shintō vallás főistene, akiről ugyan a hivatalos Genealógia-Jegyzékében nem tesz említést a japán Császári Háztartási Ügynökség, vagyis a Császári Udvari Hivatal, vagyis a Kunaichō; Conrad Totman-tól azonban tudhatjuk róla, hogy „Yamato urai […] az istennőtől származtatták magukat”, és hogy a legenda szerint az első császár, Jinmu Császár nagymamája is Amaterasu Ōmikami volt. Születésének különlegessége, hogy a férfi ősisten, Izanagi [伊邪那岐 / 伊弉諾] gyászából született meg, aki a női ősisten, Izanami [伊弉冉尊 / 伊邪那美命] elvesztése felett érzett gyászában hozta e világra a legfontosabb három istenség egyikeként. Izanagi ugyanis leszállt az Alvilágba (Yomi – a halottak sötét földje), hogy visszahozza Izanamit, aminek egyetlen feltétele az volt, hogy Izanami úgy követheti Izanagit az evilágra vezető úton, hogy Izanagi nem fordulhat hátra megnézni szeretett kedvesét. Ezt a tabut azonban Izanagi nem tartotta be, és Izanami porladó testét meglátva elmenekült az Alvilágból, egy követ torlaszolva annak bejáratához. Az Alvilágban tisztátalanná vált Izanagi evilágra érve a Woto folyóban megmosakodott, és a mosakodásából lecseppenő vízből született meg a japán shintō istenvilág három legfontosabb istensége, a Napistennő Amaterasu, a Holdisten Tsukiyomi, [月読み] és a Viharisten Susanō. [須佐之男 / 建速須佐之男命] Amaterasu az Izanagi bal szeméből lecseppenő vízcseppből született meg. Az ő megszületésükkel a shintō vallás kettő meghatározó fogalma is megszületett, vagyis a misogi, [禊] a megtisztulási szertartások, és a kegare, [穢れ / 汚れ] ami a tisztátalanságot jelenti. Izanagi a három gyermeke közül Amaterasura hagyta a nyakláncát, és felelőssé tette a Magas Égi/Mennyei Síkság, vagyis a Takamagahara / Takama-no-Hara [高天原] felügyeletére. Mivel minden isten engedelmességgel tartozott a Takamagahara irányába, ez a megbízatás egyet jelentett a főisteni kinevezéssel.
Amateraszu Ómikami a sintó vallás főistennője, Dzsinmu császár (az első japán császár) nagyanyja volt. Amikor Amaterasu 3 darabra törte testvére, Szuszanó kardját, megrágta és kiköpte – ekkor született meg 3 női istenség. Szuszanó pedig testvére nyakláncával tette ugyanezt, ott pedig 5 férfi istenség született. Az esemény során azonban Szuszanó elkezdett egyre gorombább módon viselkedni, kárt téve a rizsültetvényekben és a Napistennő Palotájában. Az istenek megpróbálták előcsalogatni a barlangból a Napistennőt, emiatt kakasokat vittek a barlang elé, ugyancsak tükröt akasztottak a barlang szája elé, a környező szakaki fára gyöngyöket akasztottak. Ame no Uzume, a hajnal, a vidámság, a meditáció és a mulatozás istennője komikus-erotikus (vetkőzős) táncával nevetésre bírta a többi istent, akiknek hangos nevetése kíváncsiságot ébresztett Amateraszuban, aki a barlangból kilesve meglátta a tükörképét, és az elkáprázott Amateraszut egy erős isten kihúzta a barlangból. Ame no Uzume említett komikus-erotikus tánca pedig a hagyomány szerint a kagura, rituális sintó táncműfaj alapját adta, amely jelentése „az istenek szórakoztatása”, és a célja az istenek kielégítése, kiengesztelése.
Forrás Wikipedia
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Cshiro és egy dószodzsin.
Forrás IMDB
A dószodzsinek egyik fajtája, Dzsizó. A bódhiszattva Ksitigarbha japán változata a buddhista kánon egyik fontos alakja Kelet-Ázsiában. Eredetileg Indiából származik, de Japánban új tulajdonságokkal ruházták fel, és a gyermekek, várandós anyák, tűzoltók, utazók, zarándokok, valamint a meg nem született, elvetélt vagy elvetélt gyermekek védelmezőjévé vált.
A dószodzsinek egyik fajtája, Dzsizó. A bódhiszattva Ksitigarbha japán változata a buddhista kánon egyik fontos alakja Kelet-Ázsiában. Eredetileg Indiából származik, de Japánban új tulajdonságokkal ruházták fel, és a gyermekek, várandós anyák, tűzoltók, utazók, zarándokok, valamint a meg nem született, elvetélt vagy elvetélt gyermekek védelmezőjévé vált.
Forrás Wikipedia
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
A hokorák.
Forrás IMDB
Egy kis hokora Kiotóban. Bár a hokorákat általában a sintoista kategóriába sorolják, gyakran díszítik őket szvasztikával, amely Japánban a buddhizmushoz kapcsolódó szimbólum. A hokora vagy hokura (祠 vagy 神庫) egy miniatűr sintó szentély, amely vagy egy nagyobb szentély területén található, és népi kamiknak van szentelve, vagy az utca szélén található, és olyan kamiknak ad otthont, amelyek nem tartoznak egyetlen nagy szentély hatáskörébe sem.A hokorában például dōsojin, az utazókat a gonosz szellemektől védő kisebb kamik lehetnek szentelve.
Egy kis hokora Kiotóban. Bár a hokorákat általában a sintoista kategóriába sorolják, gyakran díszítik őket szvasztikával, amely Japánban a buddhizmushoz kapcsolódó szimbólum.
Forrás Wikipedia
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Tori kapu a Csihiro szellemországban című filmben.
Forrás IMDB
Egy sintó pap az Itsukushima-szentély tori kapujánál apálykor a japán Itsukushima-szigeten, 1955 körül
Forrás Three Lions/Hulton Archive/Getty Images
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Forrás IMDB
A Dogo Onsen Honkan legvonzóbb jellemzője, hogy bár 1994-ben Japán első nyilvános fürdőháza lett, amelyet nemzeti jelentőségű kulturális örökséggé nyilvánítottak, továbbra is aktív nyilvános fürdőházként működik, anélkül, hogy múzeummá alakították volna át. 2009-ben a Michelin Zöld Útikalauz Japánban a legmagasabb, 3 csillagos minősítést kapta.
A Dógo Onszen.
Forrás Dogo Onsen Honkan
Az edoi (ma Tokió) Yoshiwara vöröslámpás negyedben mulatozó újonnan meggazdagodott építőmunkásokat ábrázoló fametszet, 1855-ből.
Az edoi (ma Tokió) Yoshiwara vörös lámpás negyedben prostituáltakkal és kurtizánokkal mulatozó újonnan meggazdagodott építőmunkásokat ábrázoló fametszet, 1855-ből.
Forrás History/Universal Images Group via Getty Images
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Forrás IMDB
A dzómen maszk egyik típusa.
Forrás Ameba
Ginzan Onsen Obanazawa, Yamagata városában.
Ginzan Onszen Obanazava Jamagata városban
Forrás Wikipedia
Roten-buro szabadtéri onsen Nakanoshima-ban, Nachikatsuurában, Wakayama államban
Szabadtéri onsen Nakanosimában.
Forrás Wikipedia
A Kuszacu Onszen.
A Kuszacu Onszen.
Forrás Wikipedia
Kusatsu Onsen egy melegvizes gyógyfürdő Japánban, Gunma prefektúrában, Tokiótól északnyugatra. Népszerű turisztikai célpont. A Kusatsu Onsenben 13 nyilvános fürdő található. A Kusatsu Onsenben 13 nyilvános fürdő található. A kis fürdőhelyeket, amelyek a város lakói és a turisták számára egyaránt ingyenesek, maguk a városlakók kezelik. Forró vizének forrása a közeli Kusatsu-Shirane hegy, és a víz megjelenése a zavaros és a tiszta között változik, mivel a fürdők által használt vízforrások különbözőek.
Kuszatsu Onszen egy melegvizes gyógyfürdő Japánban, Gunma prefektúrában, Tokiótól északnyugatra. Népszerű turisztikai célpont. A Kuszatsu Onszenben 13 nyilvános fürdő található. A kis fürdőhelyeket, amelyek a város lakói és a turisták számára egyaránt ingyenesek, maguk a városlakók kezelik. Forró vizének forrása a közeli Kuszacu Sirane hegy, és a víz megjelenése a zavaros és a tiszta között változik, mivel a fürdők által használt vízforrások különbözőek.
Forrás Wikimédia
A Kaszuga Szentély.
Forrás Wikimédia
A Kaszuga szamák és a Namahagék.
A Kaszuga szamák és a Namahagék.
Forrás X / @ronniedelcarmen
A daikon[2] vagy mooli,[3] Raphanus sativus var. longipinnatus, egy enyhe ízű téli retek, amelyet általában gyorsan növő levelek és hosszú, fehér, nápolyi alakú gyökér jellemez. A daikon eredetileg Kelet-Ázsia kontinentális részén őshonos,[4] a régióban, valamint Dél-Ázsiában is betakarítják és fogyasztják, és nemzetközileg is kapható. Egyes helyeken a daikont a tömörödött talajok feltörésére és a tápanyagok visszanyerésére való képessége miatt ültetik, és nem takarítják be.
A daikon, vagyis jégcsapretek.
Forrás Wikipedia
Az Osira szama olyan baba, amelyet gyakran védőistenségként tisztelnek, és a Keszen régió régi családjaiban találhatók. Általában párban vannak, egy női és egy lófejjel, mindegyik egy kb. 30 cm-es botra helyezve. Eperfából készültek, és már az ókortól kezdve a sarjadzás istenségeként tisztelték őket. Az emberek vásári napokon és szilveszterkor összegyűlnek, hogy imádják és játsszanak az Oshira-samával, ez az "Osezu" vagy "Sentaku" nevű szokás, amikor az emberek az istenek kegyeit kérik. Van egy népszerű varázslat is, amikor az emberek megdörzsölik az Oshira-sama azon testrészét, amely megfelel valakinek a szeretett helyének, hogy megszabadítsák a fájdalomtól. Egy elmélet szerint az Oshira-sama név az "Ohinasama" (barackvirág szezonális fesztiválon vagy a Lányok Fesztiválján kiállított baba) deformációjából származik, amelynek háttere hasonló a Nagashi-binához (rituálé, amikor az Ohinasama figurákat egy tányérra helyezik, és hagyják, hogy a folyó elvigye őket, hogy elragadja velük a gonosz szellemeket).
Az Osira szama olyan baba, amelyet gyakran védőistenségként tisztelnek, és a Keszen régió régi családjaiban találhatók. Általában párban vannak, egy női és egy lófejjel, mindegyik egy kb. 30 cm-es botra helyezve. Eperfából készültek, és már az ókortól kezdve a sarjadzás istenségeként tisztelték őket.
Forrás Nippon
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Forrás IMDB
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Forrás IMDB
A Csódzsú-dzsinbucu-giga (鳥獣人物戯画, szó szerint "Állat-személyes karikatúrák"), általában rövidítve Csódzsú-giga (鳥獣戯画, szó szerint "Állati karikatúrák"), egy híres négy képtekercsből, vagy emakimonóból álló sorozat, amely a kiotói Kōzan-ji templomhoz tartozik Japánban. A Csódzsú-dzsinbucu-giga tekercseket angolul Scrolls of Frolicking Animals és Scrolls of Frolicking Animals and Humans néven is emlegetik. Egyesek szerint Toba Szódzsó készítette a tekercseket; a stílusból azonban egyértelműnek tűnik, hogy egynél több művész is részt vett benne. A Csódzsú-dzsinbucu-giga jobbról balra olvasási iránya hagyományos Kelet-Ázsiában, és Japánban még mindig elterjedt. A Csódzsú-dzsinbucu-gigát a legrégebbi mangaműként is tartják számon.
Forrás Wikipedia
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Forrás IMDB
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Forrás IMDB
Fehér Isten maszk. Az öregség istene. Táncol és imádkozik az ország békéjéért és jólétéért. Jellemző rá a bozontos szemöldök, a hosszú szakáll és a zsinórral összekötött, levált áll.
Az öregség istene. Táncol és imádkozik az ország békéjéért és jólétéért. Jellemző rá a bozontos szemöldök, a hosszú szakáll és a zsinórral összekötött, levált áll.
Forrás nohgaku
TAMBA, JAPÁN - ÁPRILIS 09: Hivatásos "Noh" drámajátékot adnak elő, miközben a cseresznyevirágok teljes virágzásban vannak, hogy megünnepeljék a virágnézés hagyományát a Kasuga Shinto szentély hagyományos szabadtéri színpadán a Kasuga Shinto szentély hagyományos szabadtéri színpadán 2022. április 09-én, Tambában, Japánban. A cseresznyevirágzási szezon csúcspontján noh-drámai táncot adnak elő, hogy megünnepeljék a virágnézegetés hagyományát és üdvözöljék a tavaszt a Kasuga Shinto szentélynél évente. A japánoknak régi hagyománya van a cseresznyevirágzás élvezetének. (Fotó: )
Hivatásos nó drámajátékot adnak elő a Kaszuga Sinto szentély hagyományos szabadtéri színpadán.
Forrás Buddhika Weerasinghe/Getty Images
A nô szó lejegyzésére használt írásjegy eredeti jelentése „képesség”, „ügyesség” vagy „tehetség”. A nô-dráma egyáltalán nem hasonlít a nyugati színházak narratív drámáira. A nô-játékosok nem nyugati értelemben vett színészek vagy „megszemélyesítők”, inkább mesélők, akik külső megjelenésükkel és mozdulataikkal a történet lényegét érzékeltetik, nem pedig eljátsszák azt. A nô-drámának alig van cselekménye, s azt a benyomást kelti a nézőkben, hogy nem jelen idejű cselekvést, hanem vizuális formában megjelenített hasonlatot vagy metaforát lát. A nô-színház művelt közönsége jól ismeri a drámák cselekményelemeit, ezért értékeli a szavakban és mozdulatokban kifejeződő jelképrendszert és kultúrtörténeti utalásokat. A nô ősi zenés-táncos drámaformákból, ill. a szentélyek és templomok előtti tereken a XII-XIII. századtól előadott különféle ünnepi játékokból fejlődött ki. A XIV. században nyerte el önálló műfaji jellegzetességeit, s egészen a Tokugawa-korszakig (1603-1867) folyamatosan csiszolták e formát. Végül a szamurájok számára rendezett alkalmi szertartásos drámává alakult, amelyet mindig hivatásos színészek adtak elő, mintegy békét, a társadalmi elit tagjainak hosszú életkort és jólétet kérő imaként. A nemesi otthonokon kívül rendezett nô-előadásokat a köznép is megtekinthette. Miután a Meiji-restauráció (1868) megdöntötte a feudális rendet, a nô léte is veszélybe került, bár néhány neves előadónak sikerült fenntartania a hagyományt. A II. világháború után a művelt ifjúság élénken kezdett érdeklődni a műfaj iránt, s ez a nô újjáéledéséhez vezetett.
A nó szó lejegyzésére használt írásjegy eredeti jelentése „képesség”, „ügyesség” vagy „tehetség”. A dráma egyáltalán nem hasonlít a nyugati színházak narratív drámáira. A nó-játékosok nem nyugati értelemben vett színészek vagy „megszemélyesítők”, inkább mesélők, akik külső megjelenésükkel és mozdulataikkal a történet lényegét érzékeltetik, nem pedig eljátsszák azt. Három nagyobb nô-szerepkör ismert: a főszereplőé (shite), a másodszereplőé (waki), ill. a kyôgen-színészeké, akik közül az egyik általában a nô-darabok narrátora. A szereptípusok mindegyikét arra szakosodott előadók játsszák, akik különféle iskolákhoz tartoznak. A játékosok a szerepük típusa szerint a színpadnak csak a számukra kijelölt helyén mozoghatnak. Kiegészítő szereplő lehet a kísérő (tsure), a gyerek (kokata) és a néma társ (tomo).
Forrás Gettty Images
A japán kultúrát a IX. század óta több szempontból is (buddhizmus, írásjelek átvétele, stb.) befolyásolta a kínai hatás. Így nem meglepő, hogy mítoszaik és legendáik gyakran kereszteződnek a kínai, koreai vagy akár az indiai történetekkel is. Sárkányaik folytatják a tradícionális keleti sárkányábrázolás mintáit. Érdekes azonban, hogy a japán sárkányok nagy része nem képes a repülésre, a legtöbb valamilyen vízistenség, akiket gyakran társítanak nagyobb víztömegek jelenlétével. Ez a fajta megjelenés betudható az ország fekvésének is. Japánt szigetország lévén rengeteg víz veszi körbe, és hegyes vidékeinek köszönhetően is tele van tűzdelve kisebb-nagyobb tavakkal, folyókkal, víztározókkal. Így hát nem meglepő, hogy ezek a fenséges lények szorosabb kapcsolatot ápolnak a vízzel, mintsem az éggel. Otthonaik is a vizek, erejüknek pedig az időjárást befolyásoló hatása van. A keleti népek hitték, hogy mindaddig nem köszönti esőzés a földet, amíg egy sárkány fel nem száll az égbe. Japán Sárkányai télen a tengerek és folyók mélyén vagy a tavak medrében aludtak, majd tavasszal felébredve pára formájában feljöttek a felszínre, majd miután az égbe repültek, elkezdődött a monszun időszak. Akik hitték a legendákat, mindent megtettek, hogy életre hívják és felkeltsék az alvó sárkányokat, és úszásra vagy repülésre bíztassák őket. A felébredés harmatot, az égbe repülés esőt hozott. A viharokat két sárkány harcához kötötték, ha víz felett estek egymásnak akkor pedig özönvizet vagy tsunamit okoztak. Kialakultak mondák az emberek és sárkányok találkozásáról és barátságáról, az önfeláldozásról és segítségnyújtásról a különböző létformák között. Ez szintén hozzájárult a Világmindenség harmóniájához. A japán eszme, miszerint a természettel való együttélés és együttműködés, valamint annak feltétel nélküli szeretete a békés élet forrása, a sárkányokkal való kapcsolatukban is meghatározó volt. A tiszteletnek és az általuk képviselt bölcsességnek és jóságnak köszönhetően a sárkányok évszázadokon keresztül mind Kínában, mind Japánban a császárok jelképei voltak.
A sárkányok nagyon régóta jelen vannak és fontos szerepet játszanak a keleti és nyugati kultúrában egyaránt. Azonban Nyugat sárkányai a gonoszság megtestesítői, fagyos szívű hüllők, kik tüzet okádnak, félelmet keltenek és ahol járnak, pusztítást hagynak maguk után. Kelet sárkányai ellenben valóságos istenek, jótevők, kik a földiek boldogulását hivatottak segíteni. A keleti sárkányoknak rendszerint egy gyöngy vagy gömb volt a szájukban, az álluk alatt vagy a karmaikban. A legendák szerint ez a gömb adta a sárkányok erejét, ezáltal voltak képesek csodát tenni, segíteni és repülni is. Három fajtájuk van: három, négy és öt lábujjú sárkányok, ami által térségenként megkülönböztethetőek. A három ujjú a japán, a négy a koreai és/vagy indonéziai, az öt lábujjú pedig a kínai sárkány.
Forrás Wikipedia
A japán kultúrát a IX. század óta több szempontból is (buddhizmus, írásjelek átvétele, stb.) befolyásolta a kínai hatás. Így nem meglepő, hogy mítoszaik és legendáik gyakran kereszteződnek a kínai, koreai vagy akár az indiai történetekkel is. Sárkányaik folytatják a tradícionális keleti sárkányábrázolás mintáit. Érdekes azonban, hogy a japán sárkányok nagy része nem képes a repülésre, a legtöbb valamilyen vízistenség, akiket gyakran társítanak nagyobb víztömegek jelenlétével. Ez a fajta megjelenés betudható az ország fekvésének is. Japánt szigetország lévén rengeteg víz veszi körbe, és hegyes vidékeinek köszönhetően is tele van tűzdelve kisebb-nagyobb tavakkal, folyókkal, víztározókkal. Így hát nem meglepő, hogy ezek a fenséges lények szorosabb kapcsolatot ápolnak a vízzel, mintsem az éggel. Otthonaik is a vizek, erejüknek pedig az időjárást befolyásoló hatása van. A keleti népek hitték, hogy mindaddig nem köszönti esőzés a földet, amíg egy sárkány fel nem száll az égbe. Japán Sárkányai télen a tengerek és folyók mélyén vagy a tavak medrében aludtak, majd tavasszal felébredve pára formájában feljöttek a felszínre, majd miután az égbe repültek, elkezdődött a monszun időszak. Akik hitték a legendákat, mindent megtettek, hogy életre hívják és felkeltsék az alvó sárkányokat, és úszásra vagy repülésre bíztassák őket. A felébredés harmatot, az égbe repülés esőt hozott. A viharokat két sárkány harcához kötötték, ha víz felett estek egymásnak akkor pedig özönvizet vagy tsunamit okoztak. Kialakultak mondák az emberek és sárkányok találkozásáról és barátságáról, az önfeláldozásról és segítségnyújtásról a különböző létformák között. Ez szintén hozzájárult a Világmindenség harmóniájához. A japán eszme, miszerint a természettel való együttélés és együttműködés, valamint annak feltétel nélküli szeretete a békés élet forrása, a sárkányokkal való kapcsolatukban is meghatározó volt. A tiszteletnek és az általuk képviselt bölcsességnek és jóságnak köszönhetően a sárkányok évszázadokon keresztül mind Kínában, mind Japánban a császárok jelképei voltak.
A sárkányok nagyon régóta jelen vannak és fontos szerepet játszanak a keleti és nyugati kultúrában egyaránt. Azonban Nyugat sárkányai a gonoszság megtestesítői, fagyos szívű hüllők, kik tüzet okádnak, félelmet keltenek és ahol járnak, pusztítást hagynak maguk után. Kelet sárkányai ellenben valóságos istenek, jótevők, kik a földiek boldogulását hivatottak segíteni. A keleti sárkányoknak rendszerint egy gyöngy vagy gömb volt a szájukban, az álluk alatt vagy a karmaikban. A legendák szerint ez a gömb adta a sárkányok erejét, ezáltal voltak képesek csodát tenni, segíteni és repülni is. Három fajtájuk van: három, négy és öt lábujjú sárkányok, ami által térségenként megkülönböztethetőek. A három ujjú a japán, a négy a koreai és/vagy indonéziai, az öt lábujjú pedig a kínai sárkány.
Forrás Wikipedia
A nô szó lejegyzésére használt írásjegy eredeti jelentése „képesség”, „ügyesség” vagy „tehetség”. A nô-dráma egyáltalán nem hasonlít a nyugati színházak narratív drámáira. A nô-játékosok nem nyugati értelemben vett színészek vagy „megszemélyesítők”, inkább mesélők, akik külső megjelenésükkel és mozdulataikkal a történet lényegét érzékeltetik, nem pedig eljátsszák azt. A nô-drámának alig van cselekménye, s azt a benyomást kelti a nézőkben, hogy nem jelen idejű cselekvést, hanem vizuális formában megjelenített hasonlatot vagy metaforát lát. A nô-színház művelt közönsége jól ismeri a drámák cselekményelemeit, ezért értékeli a szavakban és mozdulatokban kifejeződő jelképrendszert és kultúrtörténeti utalásokat. A nô ősi zenés-táncos drámaformákból, ill. a szentélyek és templomok előtti tereken a XII-XIII. századtól előadott különféle ünnepi játékokból fejlődött ki. A XIV. században nyerte el önálló műfaji jellegzetességeit, s egészen a Tokugawa-korszakig (1603-1867) folyamatosan csiszolták e formát. Végül a szamurájok számára rendezett alkalmi szertartásos drámává alakult, amelyet mindig hivatásos színészek adtak elő, mintegy békét, a társadalmi elit tagjainak hosszú életkort és jólétet kérő imaként. A nemesi otthonokon kívül rendezett nô-előadásokat a köznép is megtekinthette. Miután a Meiji-restauráció (1868) megdöntötte a feudális rendet, a nô léte is veszélybe került, bár néhány neves előadónak sikerült fenntartania a hagyományt. A II. világháború után a művelt ifjúság élénken kezdett érdeklődni a műfaj iránt, s ez a nô újjáéledéséhez vezetett.
A nó szó lejegyzésére használt írásjegy eredeti jelentése „képesség”, „ügyesség” vagy „tehetség”. A dráma egyáltalán nem hasonlít a nyugati színházak narratív drámáira. A nó-játékosok nem nyugati értelemben vett színészek vagy „megszemélyesítők”, inkább mesélők, akik külső megjelenésükkel és mozdulataikkal a történet lényegét érzékeltetik, nem pedig eljátsszák azt. Három nagyobb nô-szerepkör ismert: a főszereplőé (shite), a másodszereplőé (waki), ill. a kyôgen-színészeké, akik közül az egyik általában a nô-darabok narrátora. A szereptípusok mindegyikét arra szakosodott előadók játsszák, akik különféle iskolákhoz tartoznak. A játékosok a szerepük típusa szerint a színpadnak csak a számukra kijelölt helyén mozoghatnak. Kiegészítő szereplő lehet a kísérő (tsure), a gyerek (kokata) és a néma társ (tomo).
Forrás Gettty Images
Japán: A kép a Kiotói Szellemek tekercséből származik, amely leírja az éhes szellemek birodalmát és azt, hogyan lehet őket lecsillapítani. A 12. század vége. Részlet a Kiotói Nemzeti Múzeumban található Éhes szellemek tekercs hatodik részéből. A tekercs az éhes szellemek világát, a buddhizmus hat birodalmának egyikét ábrázolja, és az éhes szellemek megmentéséről szóló történeteket tartalmaz. Ez a különleges rész azt mutatja be, amint Ananda, Shakyamuni tanítványa egy éhes szellemnek, aki folyamatosan lángokat okád a szájából, egy varázsigét tanít a megváltás elérésére. Az egész tekercset Japán nemzeti kincsének nyilvánították a festmények kategóriájában. Valószínűleg egy, a hat birodalmat ábrázoló tekercskészlet része lehetett, amelyet a Szandzs-szang-d_ban őriztek. (Fotó: Pictures From History/Universal Images Group via Getty Images)
Részlet a Kiotói Nemzeti Múzeumban található Éhes szellemek tekercs hatodik részéből. A tekercs az éhes szellemek világát, a buddhizmus hat birodalmának egyikét ábrázolja, és az éhes szellemek megmentéséről szóló történeteket tartalmaz. Ez a különleges rész azt mutatja be, amint Ananda, Shakyamuni tanítványa egy éhes szellemnek, aki folyamatosan lángokat okád a szájából, egy varázsigét tanít a megváltás elérésére.
Forrás Pictures From History/Universal Images Group via Getty Images
Ogino Csihiro (a film magyar szinkronjában Csihiro Szenko), egy tízéves kislány szüleivel, Akióval és Jukóval új városba költözik, bár Csihirónak ez egyáltalán nincs kedvére. Az odavezető úton azonban a család egyszer csak eltéved. Kíváncsiságból egy szűk alagúton gyalogolnak át, s ezzel tudtukon kívül egy furcsa szellemvilágba csöppennek – pontosabban egy isteni fürdőház közvetlen közelébe, melybe a különböző túlvilági lények felfrissülni és pihenni járnak. A történet egyik általános értelmezése szerint Csihiro útja a gyermekkortól a felnőtté válásig vezet, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmenet gyakran az ember valódi énjének elvesztésével járhat. Csihiro emellett annak a modern, elkényeztetett fiatal japán lánynak is lehet a típusfigurája, aki a mai modern környezetben nevelkedik, de egy váratlan szituációba csöppenve, ami által a hagyományos japán kultúrát és viselkedéskultúrát ismeri meg, mégis számára egészen újfajta szemlélettel gazdagodik.
Forrás IMDB
Jelenet a "Yamauba" (Yamamba) című Noh-darabból, augusztus 20., 19. század vége-20. század eleje. Sorozat: Noh-dráma vázlatai. Alkotó: Tsukioka Kogyo. (Fotó: Heritage Art/Heritage Images via Getty Images)
A jamauba színdarabok ihletője is.
Forrás Heritage Art/Heritage Images via Getty Images
A gamajun az orosz folklór prófétai madara. A bölcsesség és a tudás szimbóluma, és a mitikus keleten, a paradicsomhoz közel egy szigeten él, állítólag isteni üzeneteket és próféciákat terjeszt, mivel mindent tud a teremtésről, az istenekről, a hősökről és az emberekről. A Szirinhez és az Alkonoszthoz hasonlóan, más, szintén végső soron a görög mítoszokból és a szirén-mitológiából származó lényekhez hasonlóan a Gamayunt általában nagy, női fejű madárként ábrázolják. 17-19. századi könyvekben a Gamayunt lábatlan és szárnyatlan madárként írták le, amely egy farok segítségével örökké repül, és az államférfiak halálát jelzi előre a zuhanása által.
A gámájun, az orosz folklór prófétai madara. A bölcsesség és a tudás szimbóluma, és a mitikus keleten, a paradicsomhoz közel egy szigeten él, állítólag isteni üzeneteket és próféciákat terjeszt, mivel mindent tud a teremtésről, az istenekről, a hősökről és az emberekről. Általában nagy, női fejű madárként ábrázolják.
Forrás Wikipedia
Yubaba (湯婆婆, Yubāba), vagy Chihiro által Nagyi, a Fürdőház tulajdonosa és a Spirited Away című japán animációs film fő antagonistája. Ő Zeniba egypetéjű, fiatalabb ikertestvére és Boh anyja.
Jubaba
Forrás Facebook
Chihiro szellemországban
Forrás IMDB / Studio Ghibli / Toho
Mizuchi, a legendás japán folyamisten. A „Víz Atya” néven is ismert istenség vagy szellem, aki Japán-szerte a folyókban lakik. Sok sárkányhoz hasonlóan azonban általában nincs egyedi nevük ezeknek a sárkánykígyóknak, és nem egyértelmű a szakértők számára sem, hogy megjelenésük inkább hasonlít a kígyóéra, mint az indiai sárkányok, vagy hogy nagyobbak-e, mint a kínai sárkányok.
Forrás zhuanlan
GALLERY_MORE_ARTICLES
Így fog kinézni The Weeknd, Jenna Ortega és Barry Keoghan közös filmje, ami a popsztár új albumához készül Így fog kinézni The Weeknd, Jenna Ortega és Barry Keoghan közös filmje, ami a popsztár új albumához készül
A Challengers rendezője újragondolja az Amerikai pszichót, de tényleg kell nekünk egy újabb hollywoodi remake? A Challengers rendezője újragondolja az Amerikai pszichót, de tényleg kell nekünk egy újabb hollywoodi remake?
Nosferatu, a világ első okkultizmustól és démonológiától túlfűtött horrorja, amit majdnem elpusztított egy plágiumvád Nosferatu, a világ első okkultizmustól és démonológiától túlfűtött horrorja, amit majdnem elpusztított egy plágiumvád
Mártírok a vörös szőnyegen, Jeanne d’Arc a szélesvásznon – Ezért vált a páncélruha a feminizmus divatszimbólumává Mártírok a vörös szőnyegen, Jeanne d’Arc a szélesvásznon – Ezért vált a páncélruha a feminizmus divatszimbólumává
Forrás IMDB / Studio Ghibli / Toho
1 / 40
Megosztás